Tegnap Csincsivel K99 kettes szintű ügyességi vizsgát tettem, és ezzel együtt befejeztük az Őrmezői Kutyaiskolában a középfokú tanfolyamot.
Így a tanfolyam végére úgy gondolom, hogy képes vagyok véleményt alkotni a tükör módszer ezen részéről. Az az igazság, hogy én nagyon jónak találom - számunkra legalábbis nagyon hasznos volt. Nem mondom, hogy egy csapásra megoldódtak a problémáink, minden esetre már sokkal jobban megértjük Csincsit, és úgy gondolom, több eszközt is kaptam a problémáink otthoni kezelésére.
Nekem külön pedig azért volt hasznos ez a tanfolyam, mert visszaadta a bizalmamat Csincsi iránt. Sok oka volt annak, hogy nem szerettem vele dolgozni - akaratos, durva, ugatós, hisztis és hirtelen egy kutya.
Ez meg is mutatkozott több esetben is, ezek közül az egyik igen emlékezetes a következő:
Távolról fektetés-ültetés volt, a pályára vezető rácsos bejárati kapu zárva volt. Én háttal álltam neki, Csincsi pedig szemben volt vele, és roppant dekoncentrált volt. A kapuban megjelent egy másik kutya, mire Csincsi teljes erejéből nekirohant a kapunak, és jól fel is kenődött rá. Ezek után persze a többi vizsgafeladat gyakorlása teljesen ellehetetlenült, mert mindketten be voltunk feszülve.
Csincsi viszont - mindennek ellenére, vagy épp ezzel együtt - zseniális is. Sajnos, mikor jelentkeztünk a tanfolyamra, azt nem mértem fel, hogy a vizsga pont az egyetemi félév végére esik - így nem volt időm otthon gyakorolni. Csincsi azonban mindent hihetetlenül gyorsan felfogott és megtanult. Ez történt például a bója mellé küldéssel és fektetéssel is:
Az egyik órán gyakoroltuk a bójához küldést, utána pedig csak pár lépés közelségből a bója megkerülését és mellé fekvést - csak néhány alkalommal. A következő órán egy pótzárthelyi miatt nem tudtam megjelenni, így egy hét kimaradás és nulla felkészülés után a következő órán megnéztük, hogy meg a bója. Csak úgy váratlanul kiküldtem messziről - ő pedig odarohant és lefeküdt közvetlenül mellette. Úgyhogy, ez a feladat tulajdonképpen ennyi volt.
Az már más kérdés, hogy az akaratosság, a hirtelenség és a hiszti a gyakorlásoknál a már biztosan tudott feladatok esetében is gyakorta közbeszólt. Épp ezért a vizsgára némi bizonytalansággal érkeztünk, még úgy is, hogy előtte jól megfuttattuk Csincsit és átvettük a feladatokat is. Az aggodalmam azonban alaptalannak bizonyult - de erről később. :)
A kettes szintű ügyességi vizsga a következő feladatokból áll: akadály és kúszó, távolról fektetés-ültetés, bójához küldés és végül behívás közbeni megállítás. Nézzük, ezek közül mik jelentettek nehézséget a gyakorlások során.
Akadály és kúszó: a kúszó agilitys edzésekről már ismert volt számunkra, viszont az akadállyal a tanfolyamon ismerkedtünk meg közelebbről. Csincsi nagy hévvel indult neki a feladatnak, így itt a gyakorlásoknál az volt a probléma, hogy elég magasról leugrott az akadályról, attól függően, épp milyen napunk volt - ez a vizsga napjáig is fennállt.
Távolról fektetés-ültetés: ebben volt a legtöbb munkánk. A távolról fektetés a kezdetektől fogva jól ment nagy távolságból is - viszont az elején előfordult, hogy a parancs kiadása előtt lefeküdt (hisz tudta, mi következik), ezt azonban a tanfolyam végére kinőtte. Amivel több probléma volt, az az ültetés. Csincsi alapból úgy ült fel, hogy behúzta maga alá a popsiját, így kissé előre araszolt. Az ültetést így megvezetéssel "újraprogramoztuk" úgy, hogy a feneke a helyén maradjon - ez pedig egyébként váratlanul gyorsan sikerült (s ez volt az első pozitív csalódásom). Az ültetéssel viszont volt egy másik probléma is: három lépés távolságból ment, négy lépésből már nem reagált a kézjelre. Ezt oktató segítségével az egyik órán apró hátrafelé araszolgatással megoldottuk, s miután megszűnt a 4 lépéses probléma, a több lépés már nem jelentett gondot.
Bójához küldés: mint már a fentiekben is írtam, nagyon könnyedén elsajátította a feladatot. Ám ez volt az a rész, mikor a hiszti rendszeresen közbeszólt: volt, mikor elsőre, másodjára is gyönyörűen kiment, de ha valamit közben elrontott, és újra kellett csinálni, akkor már bevágta a hisztit - nem ment ki, ugatott stb. Ez volt az a feladat, ami a legstresszesebb volt.
Megállítás: Csincsi lendületes egy kutya, lendületesen jött, ezért megfelelő megállási idővel kellett kalkulálnom. Egy éles, csattanós "fekszik" volt a vezényszó, mert a nyugis vezényszó nem volt elég hatásos. A behívás pedig egy nagyon nyugodt, lehelet halk "gyere" volt, hogy ő is nyugodtan jöjjön és ne rohanjon.
Szóval, így néztek ki a feladatok a gyakorlás során. A vizsgán pedig így néztek ki:
A vizsga előtt, mint már írtam, futottunk és gyakoroltunk. Fontos még megjegyezni, hogy mivel a réten futkározós séta közben rosszalkodott, ezért kapott egy kis büntit, amit a tanfolyamon tanultam - valószínűleg ez is közrejátszott a vizsga eredményében, akárcsak az, hogy viszonylag nyugodt tudtam maradni, és elsőként vizsgáztunk.
A feladatok előtt és között Csincsi nagyon sokat ugatott, de feladat közben csöndben volt és figyelt.
Akadály és kúszó: sajnos Csincsi kissé előbb indult, mint ahogy a vezényszót kiadtam volna, viszont nem ugrott le az akadályról, a kúszó meg természetesen nem okozott gondot.
Távolról fektetés-ültetés: semmi probléma nem volt, kitűnő feladat volt.
Bójához küldés: szintén nem volt gond vele.
Megállítás: a feladat maga jól sikerült (sőt: a vezényszót se kellett olyan élesen mondanom, elég volt normális hangnemben mondanom). Annyi volt, hogy míg kimentem a helyemre a kutyától, kétszer perifériásan hátra sandítottam. Nem kellett volna egyébként, de élénken élt bennem az engedelmes vizsgáról az a kép, ahogy Csincsi a helyben maradásnál szépen kúszott párom után... Következő alkalommal meg fogok bízni benne.
A bíró megjegyezte, hogy túl sokat ugatott a kutya, de megdicsért, hogy a vizsga során alkalmazott nagyon kimért viselkedésemmel tudtam nyugtatni Csincsit. Összességében 95 pontos, nagyon jó minősítésű vizsgát tettünk.
Végezetül két kép:
A jutalom: pihi Apa mellett az anyósülésen
