Mai menü...

Fácán vérrel locsolt paprikapürével

Ismét visszatértünk a BARF tárt karjaiba. Hát, nem indul olyan zökkenőmentesen az átállás, mint múltkor, de legalább képanyagom van. :D

Gyereknap Budakeszin

A Budakeszi Kutya Sport Centrumhoz becsatlakozva részt vettünk a gyermeknapi bemutatójukon Delinkével. Csincsi pedig addig párom szüleinél pihente a vizsga fáradalmait.

K99 kettes szintű ügyességi vizsga

Tegnap Csincsivel K99 kettes szintű ügyességi vizsgát tettem, és ezzel együtt befejeztük az Őrmezői Kutyaiskolában a középfokú tanfolyamot.

Így a tanfolyam végére úgy gondolom, hogy képes vagyok véleményt alkotni a tükör módszer ezen részéről. Az az igazság, hogy én nagyon jónak találom - számunkra legalábbis nagyon hasznos volt. Nem mondom, hogy egy csapásra megoldódtak a problémáink, minden esetre már sokkal jobban megértjük Csincsit, és úgy gondolom, több eszközt is kaptam a problémáink otthoni kezelésére.
Nekem külön pedig azért volt hasznos ez a tanfolyam, mert visszaadta a bizalmamat Csincsi iránt. Sok oka volt annak, hogy nem szerettem vele dolgozni - akaratos, durva, ugatós, hisztis és hirtelen egy kutya.
Ez meg is mutatkozott több esetben is, ezek közül az egyik igen emlékezetes a következő:
Távolról fektetés-ültetés volt, a pályára vezető rácsos bejárati kapu zárva volt. Én háttal álltam neki, Csincsi pedig szemben volt vele, és roppant dekoncentrált volt. A kapuban megjelent egy másik kutya, mire Csincsi teljes erejéből nekirohant a kapunak, és jól fel is kenődött rá. Ezek után persze a többi vizsgafeladat gyakorlása teljesen ellehetetlenült, mert mindketten be voltunk feszülve.
 Csincsi viszont - mindennek ellenére, vagy épp ezzel együtt - zseniális is. Sajnos, mikor jelentkeztünk a tanfolyamra, azt nem mértem fel, hogy a vizsga pont az egyetemi félév végére esik - így nem volt időm otthon gyakorolni. Csincsi azonban mindent hihetetlenül gyorsan felfogott és megtanult. Ez történt például a bója mellé küldéssel és fektetéssel is:
Az egyik órán gyakoroltuk a bójához küldést, utána pedig csak pár lépés közelségből a bója megkerülését és mellé fekvést - csak néhány alkalommal. A következő órán egy pótzárthelyi miatt nem tudtam megjelenni, így egy hét kimaradás és nulla felkészülés után a következő órán megnéztük, hogy meg a bója. Csak úgy váratlanul kiküldtem messziről - ő pedig odarohant és lefeküdt közvetlenül mellette. Úgyhogy, ez a feladat tulajdonképpen ennyi volt.
Az már más kérdés, hogy az akaratosság, a hirtelenség és a hiszti a gyakorlásoknál a már biztosan tudott feladatok esetében is gyakorta közbeszólt. Épp ezért a vizsgára némi bizonytalansággal érkeztünk, még úgy is, hogy előtte jól megfuttattuk Csincsit és átvettük a feladatokat is. Az aggodalmam azonban alaptalannak bizonyult - de erről később. :)

A kettes szintű ügyességi vizsga a következő feladatokból áll: akadály és kúszó, távolról fektetés-ültetés, bójához küldés és végül behívás közbeni megállítás. Nézzük, ezek közül mik jelentettek nehézséget a gyakorlások során.

Akadály és kúszó: a kúszó agilitys edzésekről már ismert volt számunkra, viszont az akadállyal a tanfolyamon ismerkedtünk meg közelebbről. Csincsi nagy hévvel indult neki a feladatnak, így itt a gyakorlásoknál az volt a probléma, hogy elég magasról leugrott az akadályról, attól függően, épp milyen napunk volt - ez a vizsga napjáig is fennállt.
Távolról fektetés-ültetés: ebben volt a legtöbb munkánk. A távolról fektetés a kezdetektől fogva jól ment nagy távolságból is - viszont az elején előfordult, hogy a parancs kiadása előtt lefeküdt (hisz tudta, mi következik), ezt azonban a tanfolyam végére kinőtte. Amivel több probléma volt, az az ültetés. Csincsi alapból úgy ült fel, hogy behúzta maga alá a popsiját, így kissé előre araszolt. Az ültetést így megvezetéssel "újraprogramoztuk" úgy, hogy a feneke a helyén maradjon - ez pedig egyébként váratlanul gyorsan sikerült (s ez volt az első pozitív csalódásom). Az ültetéssel viszont volt egy másik probléma is: három lépés távolságból ment, négy lépésből már nem reagált a kézjelre. Ezt oktató segítségével az egyik órán apró hátrafelé araszolgatással megoldottuk, s miután megszűnt a 4 lépéses probléma, a több lépés már nem jelentett gondot.
Bójához küldés: mint már a fentiekben is írtam, nagyon könnyedén elsajátította a feladatot. Ám ez volt az a rész, mikor a hiszti rendszeresen közbeszólt: volt, mikor elsőre, másodjára is gyönyörűen kiment, de ha valamit közben elrontott, és újra kellett csinálni, akkor már bevágta a hisztit - nem ment ki, ugatott stb. Ez volt az a feladat, ami a legstresszesebb volt.
Megállítás: Csincsi lendületes egy kutya, lendületesen jött, ezért megfelelő megállási idővel kellett kalkulálnom. Egy éles, csattanós "fekszik" volt a vezényszó, mert a nyugis vezényszó nem volt elég hatásos. A behívás pedig egy nagyon nyugodt, lehelet halk "gyere" volt, hogy ő is nyugodtan jöjjön és ne rohanjon.

Szóval, így néztek ki a feladatok a gyakorlás során. A vizsgán pedig így néztek ki:
A vizsga előtt, mint már írtam, futottunk és gyakoroltunk. Fontos még megjegyezni, hogy mivel a réten futkározós séta közben rosszalkodott, ezért kapott egy kis büntit, amit a tanfolyamon tanultam - valószínűleg ez is közrejátszott a vizsga eredményében, akárcsak az, hogy viszonylag nyugodt tudtam maradni, és elsőként vizsgáztunk.
A feladatok előtt és között Csincsi nagyon sokat ugatott, de feladat közben csöndben volt és figyelt.
Akadály és kúszó: sajnos Csincsi kissé előbb indult, mint ahogy a vezényszót kiadtam volna, viszont nem ugrott le az akadályról, a kúszó meg természetesen nem okozott gondot.
Távolról fektetés-ültetés: semmi probléma nem volt, kitűnő feladat volt.
Bójához küldés: szintén nem volt gond vele.
Megállítás: a feladat maga jól sikerült (sőt: a vezényszót se kellett olyan élesen mondanom, elég volt normális hangnemben mondanom). Annyi volt, hogy míg kimentem a helyemre a kutyától, kétszer perifériásan hátra sandítottam. Nem kellett volna egyébként, de élénken élt bennem az engedelmes vizsgáról az a kép, ahogy Csincsi a helyben maradásnál szépen kúszott párom után... Következő alkalommal meg fogok bízni benne.

A bíró megjegyezte, hogy túl sokat ugatott a kutya, de megdicsért, hogy a vizsga során alkalmazott nagyon kimért viselkedésemmel tudtam nyugtatni Csincsit. Összességében 95 pontos, nagyon jó minősítésű vizsgát tettünk.
Végezetül két kép:

A jutalom: pihi Apa mellett az anyósülésen

Újra itt

Már kissé kezdenek unalmassá válni a visszatéréseim. xD De ez van, egyszerűen nem volt időm frissíteni a blogot, amikor pedig lett volna, mindig rá kellett jönnöm, hogy képek, videók nélkül nincs is kedvem az egészhez.

Tüzelés és séta

Az erdő gyönyörűen fest mostanság. Friss hó esett, mely vastagon rárakódott az ágakra, így a fehér világban csak a fák fekete törzse jelenti a legélesebb kontrasztot. Sajnos nem szeretek fényképezőképpel sétálni, így nincsenek képek.

Mai menü

Hús: szarvas nyesedék (nem egy szép darab), kacsa farhát, rálocsolva: lazacolaj
Turmixban: répa, alma, tejföl, almaecet, méz

Első eredmény

Mint már említettem volt, Delinkével az Őrmezei Kutyaiskolába járunk terápiás foglalkozásra, hogy kezelhessük a kutyákkal való nem túl fényes viszonyát. Persze ez a viszony nem tart az abszolút fekete test felé... csak nem elég fényes, na.

Megjegyzések

Elvileg megnyitottam a megjegyzések tételének lehetőségét.

BARF - tapasztalatok

Nah kinek szép a szőre? 

Már közel négy hete barfozunk. Ez idő alatt történt velünk hideg-meleg, de egyikről sem tudom valójában megmondani, hogy az új étrend vagy esetleg más áll a hátterében.

Házi feladat

Már egy ideje külön sétálunk Delinkével: csak én és ő. Párom pedig Csincsivel sétál. Ugye, ezt kaptuk házinak. Eddig csak egyszer találkoztunk kutyával, akkor is egy ismerős és meglehetős módon kedvelt német juhász keverékkel: Hörbivel. Mivel Delinke ismeri és szereti, ezért jól eljátszottak együtt. 

Napi krízis

Ma bedöglött a blog. Pár órahosszás küzdelem után lementettem a bejegyzéseket és töröltem - így lett ez. Maholnap feltöltöm tartalommal.

Újabb közzétételi hullám

Ismételten szünetelt a blog egy időre. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a terápiás-projekt is felfüggesztésre került, mivel a Kékcsillag Segítőkutyás Egyesületből kiléptünk a nagy távolság miatt, s a NEO Segítőkutya Egyesületben pedig nem találtuk meg a helyünket. A környéken persze van még egy-két egyesület, de most egyelőre másfelé fordítjuk a figyelmünket.