Újra itt

Már kissé kezdenek unalmassá válni a visszatéréseim. xD De ez van, egyszerűen nem volt időm frissíteni a blogot, amikor pedig lett volna, mindig rá kellett jönnöm, hogy képek, videók nélkül nincs is kedvem az egészhez.


Pedig nem mondhatom, hogy eseménytelenül telt az elmúlt időszak.

Először is: abbahagytam a BARF étrendet. Nem azért, mert nem volt jó - nagyon is az volt. De a kezdeti bölcsesség-fog eltávolítás okozta lagymatag egyetemkezdés miatt elmaradtam a tanulmányaimmal, és ezzel együtt képtelen voltam figyelni a kutyák étkezésére, a párom pedig nem akart ezzel foglalkozni. Így hát, visszatértünk a tápra: Eukanuba adult medium breed-et esznek jelenleg. Kétségtelen, hogy sokkal többet ürítenek - bár a nyersétrend okozta szárazabb széklet miatt mindig aggódtam, hogy végbél-problémákat okoz majd nekik.

Voltunk a Népszigeti Kutyaiskola által megrendezett ösztönteszten. Delinke a szokásos cukiságával elbájolt mindenki. Csincsire Korom Gábor azt mondta, hogy kiváló kutya, nagyon sok mindent el lehet vele érni, de a kibontakoztatásához profi kiképzőre van szükség. Hát, én nem vagy az... Azt is mondta, hogy nagyon nehéz egy ilyen magas ösztönhőmérsékletű kutyának életmód programot ajánlani, s mivel nem igazán tudom munka közben kézben tartani, jelenleg hanyagoljam az eddigi sportjainkat. A kézben tarthatóság növelésére zsákmányos őrző-védőt ajánlott. Ám mivel ilyesmit csak a középfokú vizsga után kezdhetünk el, azért a Budakeszi KSC-ban flyball-ozunk Csincsivel, Delinke pedig agilityzik.
Csincsi első flyball:

Csincsivel elkezdtük az Őrmezői Kutyaiskolában a középfokú tanfolyamot. Mondhatni, jól megy, bár még mindig rettentő sokat ugat. De most már az ugatás 50%-át a jutalomfalat reményében műveli. Ha eszébe jut, hogy már egy ideje nem kapott jutalmat, akkor ugat egy sort, aztán várakozva néz rám, hogy elhallgatott, mikor jön a falat? Nem jön? Akkor ugassunk kicsit erőszakosabban! Jobban kell figyelnem most már arra, hogy akkor jutalmazzam, mikor úgy egyébként van csöndben, ne pedig akkor, ha ugat, és abbahagyja. Még szerencse, hogy ez az egész viselkedés csak a kutyaiskolában jelentkezik.
A gyakorlatokkal egyébként szépen haladunk.
Tegnap az órán két nagyobb kutya játszott, Csincsi meg ott pattogott és ugatott körülöttük. Egyszer csak a két kutya átrohant rajta, Csincsi nagyot koppant a földön. Remélem, hogy azt hitte, ezt az ugatásért kapta. :P Utána vagy öt-tíz percig olyan cuki, csöndes kiskutya volt.

Delinkével időnként eljárunk terápiás foglalkozásra. Nagyon jó már vele sétálni: nyugodt, és simán el lehet vele menni póráz nélkül, lábnál tartva egy másik kutya mellett, amennyiben az a kutya nem akar odamenni hozzá. Ez igen kellemessé teszi a közös sétáinkat.
Tegnap, míg én Csincsivel kutyaiskolában voltam, addig Delinke párommal sétált a környéken. Az aznap kapott, új telefont kipróbálandó (mert csak úgy, hogy legyen felvétel, minek? -_-), készített egy lepuffantós videót. Delinke persze az első lövést még kivédte a mancsával, de aztán csak eltalálták szegényt. :D