Persze Viki, Csincsi tenyésztője tegnap előtt mondta, hogy 24 órán belül meg fognak születni a kicsik - mivel szóltam neki, hogy Csincsi nem nagyon evett. De aztán elaltatta az éberségemet az, hogy olyan éjfél tájt mégis eszegetett kicsit - azért fent maradtam hajnali kettőig, de mivel Csincsi édesdeden aludt a konyhaasztal alatt, így én is elaludtam.
Aztán 3:45-kor párom ébresztett, hogy fura hangot hall. Valóban, egy gyönyörűen letakarított kiskutya már ott méltatlankodott az elletőládában, a második kölyök meg már úton volt. Így történt, hogy lemaradtunk az első kölyök születéséről, pedig egy légtérben voltunk velük.
Igazából, nekünk semmit nem kellett tennünk, az ellés zökkenőmentesen lezajlott. Mindegyik fejjel előre jött, és Csincsinek nem okozott gondot kitolni őket, szinte csak úgy kicsusszantak, pedig szép nagy babákról van szó. Egyedül a legnagyobb kölyöknél kellett kicsit erőlködnie. A legnagyobbat pedig a legkisebb követte, 15 perccel. Mivel pont úgy helyezkedett, hogy nehezen láttunk rá a hátsójára, ezért szinte csak annyit láttunk az egészből, hogy hopp, még egy baba.
Mindegyik újszülöttet szépen letisztogatta, elrágta a köldökzsinórt. Ez utóbbi elég horrorisztikusnak tűnt az elején: a kicsi visított és izgett-mozgott közben, és többször úgy nézett ki, mintha Csincsi foga alá egy láb vagy egy farkinca is bekerült volna, de szerencsére erről szó sem volt. Közben én is megjelentem a papír törlőkendővel, és biztos ami tuti, megtöröltem a kicsik orrát, de igazából Csincsi ezzel kezdhette, mert mindnek tiszta volt.
Látszott, mikor megszületett az összes, mert egészen addig Csincsi befelé figyelt, onnantól viszont már kifelé, és sokkal élénkebb lett. Kicsit vártam, hogy születik-e még kiskutya, aztán kicseréltem alattuk a lepedőt egy törülközőre.
Ez is egyszerűbbnek hangzik, mint amilyen. A kicsiket egy konyharuhával bélelt kis műanyag dobozba tettem, Csincsi legnagyobb rémületére. Mikor már mind benne volt, Csincsi úgy döntött, hogy hát jó, akkor innentől ebben kell lakni - és elkezdett bemászni a dobozba, amibe nem fért bele - szóval úgy kellett visszatartanom, hogy ne taposson rá a kicsikre. Közben eligazgattam a törülközőt, és szépen visszapakoltam a kölyköket. Csincsi ekkor tanulta meg, hogy óvatosan kell visszamennie a kölykökhöz, mert ha rájuk lép, akkor visítanak.
Kicsit hagytam őket lenyugodni, közben hívtam állatorvost, aki azt mondta, dél és egy között tud jönni, hogy beadja a méhösszehúzódást segítő oxitocint. Erre azért van szükség, hogy kijöjjön, ami esetleg maradt a szukában.
Rápróbáltam, hogy ha kinyitom az ajtót, akkor Csincsi jön-e. Csincsi ekkor tanulta meg, hogy nem szabad hirtelen kirohannia az elletőládából, mert akkor szétrepül és visít minden kiskutya. Az udvaron elvégezte a dolgát, nézelődött. Jó kedve volt, és jól is nézett ki.
Amikor felértünk, külön levittem Delinkét, aki egész eddig szobakennelben volt - de Csincsi ekkor is jött velünk. Aztán megnéztem a kölykök nemét, és hogy van-e farkaskörmük. Ez se volt ám könnyű feladat, mindegyik úgy forgott a kezemben, mint egy krokodil. Ráadásul Csincsi is folyamatosan próbált odanyomakodni az orrával.
Két kan és két szuka született, és úgy állapítottam meg, hogy egyiknek sincs farkaskörme. Az alom méretben egységes. Csincsi sokat ivott és egy keveset evett is. Egyszer csúnyán rá is morrant Delinkére, aki a szoba ajtajából nézelődött, de azóta nem is volt közöttük probléma, mint ahogy előtte se.
Szerintem nagyon jó illata van a mudi babáknak. Olyan, mintha púderben forgattam volna meg őket. Elég hangosak is, sokféle vinnyogást, nyávogást, csipogást képesek kiadni. Ha visítani kezdtek, mindig megnéztem, nincs-e valami probléma. Míg az állatorvosra vártunk, csak egy-két alkalommal kellett kiszednem kiskutyát Csincsi alól, de ennél sokkal több téves riasztás volt. Az se könnyítette meg a dolgomat, hogy az udvarban lakik valami madár, ami vinnyogáshoz hasonló hangot ad ki, és Delinke nagyon halkan, de folyamatosan nyüszített.
Aztán hívott az állatorvos. Mivel Csincsi láthatóan megint le akart menni, és mivel a közös udvar alapvetően nem a lakhelyük, szóval úgy gondoltam, nem is baj, ha az udvaron találkoznak, távol az alomtól, semleges helyen. Csincsi alapvetően barátságos kutya, szóval úgy gondoltam, így jó lesz. Ráadásul ezzel az állatorvossal még csak egyszer találkozott, akkor sem történt semmi fájdalmas.
Mikor Csincsi meglátta, hogy egy idegen áll a kapuban, visítani kezdett. Szájkosarat kellett rá adni, mert ki akarta nyírni szegény állatorvost, aki egyébként igazán hősiesen vette a támadást. Végül nem nézte meg a kölyköket, csak beoltotta Csincsit az oxitocin injekcióval.
Mikor visszamentünk a lakásba, Csincsi ráfeküdt az összes kölyökre, úgy kellett kibányásznom őket alóla, de utána is rájuk borult, mint egy kotlós. Szegény biztosra vette, hogy el akartam raboltatni a kicsinyeit. Szóval békén is hagytam, hogy megnyugodhasson.
Fél órával később Csincsi evett egy jó nagyot, aztán átjött hozzám egy kis simogatásért. Az oxitocin hatására semmi sem ürült belőle, így örülhettem, hogy már biztosan nem maradt vissza semmi. Az elletőládával szemben letettem neki a kedvenc párnáját, hogy pihenhessen a kicsiktől, de szemmel tarthassa őket.
Közben hazaért a munkából a párom is, és hozott egy Vetbed nevű méretre vágott kutya fekhelyet, ami nem gyűrődik fel alattuk, és nem tudnak belegabalyodni. A törülköző azért sem volt praktikus, mert ha legurultak róla, akkor csak gyűrték maguk előtt, de nem tudtak rá visszamászni. Először kis riadalmat keltett ez az új anyag, de hamar rájöttek, milyen kényelmes és mennyivel könnyebb rajta mozogni.
Csincsi a nap végére megtanult úgy helyezkedni, hogy ne feküdjön rá a kölykökre, ma pedig már Delinkével sem annyira szigorú. Tegnap még szegény Delinke nem bújhatott elő az ebédlőasztal alól a nélkül, hogy Csincsi le ne ellenőrizte volna a szándékait, ma meg már volt, hogy az elletőláda mellett feküdhetett. Igazából őt jobban megviseli ez az egész, mint Csincsit.
Csincsi jól van, nagyon élénk, jó étvágya van és szívesen megy le az udvarra. A kicsik dundik, esznek, alszanak, másznak és hangoskodnak. Örülök, hogy rendben lezajlott az első két napjuk, Csincsi pedig most már tényleg elmondhatja magáról, hogy az élet minden területén kiválóan helyt tud állni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése