Kedden érkeztünk, a nővéremmel és a két unokaöcsémmel is találkoztunk, Delinke pedig mindenkit levett a lábáról a cukiskodásával. Szerdán elmentünk labdázni, s észrevettük, hogy Csincsi napokon belül tüzelni fog - este pedig "elveszett" Csincsi. Igen, el. A dolog úgy történt, hogy úgy aludtunk, hogy csak a szúnyogháló volt elhúzva a bejárati ajtón, a kutyák pedig az előszobában voltak elhelyezve, a szobánk mellett, az ajtók pedig nyitva voltak. Valami nagy zajra ébredtem az éjszaka közepén. Kibotorkáltam az előszobába, felkapcsoltam a villanyt, s láttam, hogy a szúnyoghálós ajtó nyílt ki. Viszafordulva észrevettem, hogy Csincsi nincs az előszobában - nyilván kiment a kertbe. Hívtam, de nem jött. Hívtam, s a kert közepén lévő kis kukoricás placc zörögni kezdett, de Csincsi még mindig nem jött. Nem tudtam mire vélni a dolgot - Csincsi elvadult? Elszökött? Felébresztettem páromat, ő is kiállt a küszöbre, s hívta. Semmi. Már kivert minket a víz, mikor láttuk, hogy Csincsi a szobánk közepén áll. Azóta rájöttünk, hogy fél a szúnyoghálótól, s mikor behúzzuk, átmenekül a szobánkba, s szerda este is ez történt.
Pénteken meglátogattuk a nagymamámat, ott is nagy rohangászást és zabálást rendeztek a kutyák. Este pedig Csincsi elkezdett vérezni.
Ma elmentük a Hungaricum Fesztiválra Delinkével - Csincsit inkább a magas kerítés biztonságában hagytuk. Csak nézelődtünk, Delinke mégis elsöprő sikert aratott. Amerre csak jártunk, az emberek megnézték őt, s valamilyen formában megállapították, milyen aranyos. Először egy házaspár szólított meg minket, megkérdezték, milyen kutya ő, s teljesen el voltak ájulva tőle: Delinke rögtön belült melléjük, s nagyon élvezte a simogatásukat, a pár pedig azt mondta, hogy nemrég elhunyt a macskájuk, s új cica helyett mudit fognak választani! Amíg ott voltunk, még sokszor odajöttek hozzánk egy "utolsó" dögönyözésre. Ezek után Delinkét megsimogatta egy kislány, ő pedig nagyon kis nyugodt volt, egyáltalán nem nyomult rá, mikor pedig megpihentünk egy padon, három nő jött oda hozzánk, Delinke pedig legott hanyattvágta magát nekik, mintha csak azt mondaná: itt vagyok, szeressetek! Még a kosárhordós trükköt is bemutatta. Több másik kutya is volt az utcán, Delinke viszont nem is foglalkozott velük, a tömegben pedig nagyon jól és nyugodtan viselkedett. Nagyon elégedett vagyok vele. A Kárász utcán van egy szobor, ami gyerekeket és egy pulit ábrázol. Láthatóan Delinke felismerte a szobor puliban a kutyát, de nem mert odamenni, mert furcsa volt neki. :) Hazafelé lementünk a Tisza partjára, Delinke kicsit pancsolt és rohangászott. Utána lekanyarodtunk egy föld útra, s a távolban megfigyelhettünk egy őzbakot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése