Miképp jött a terápiázás

Kezdő kutyásként nem mondhatnám, hogy magát a kiskutyát céltudatosan választottam. Nem is nagyon nézelődtem, pláne, hogy Delinke Nyíregyházán volt fellelhető: elmentünk érte, s már hoztuk is. Akkor még nem is tudtam arról, hogy létezik olyan fogalom, hogy "terápiás kutya". Delinke ún. "cukivagyok szindrómában" szenved. Attól a perctől kezdve, hogy magunkhoz vettük, mérhetetlen nyíltsággal és szeretettel fordul minden emberhez. Kissé hízékony, nem igazán sportos kutya - Csincsivel ilyen téren összehasonlítani szörnyen igazságtalan dolog, de valljuk be, Csincsi kocogva lefutja bármikor. Az engedelmességi feladatokat szépen megcsinálja, gyorsan meg is tanul mindent, de nem olyan katonás (mint pl. Csincsi :D), még mindig olyan kiskutyásan ül le, fektetésnél nagy igyekezetében van, hogy az oldalára fekszik, ha nincs kedve hozzá, akkor kúszni is inkább az oldalán vergődve próbál... Szóval, ő olyan kis cukin oldja meg ezeket a dolgokat. Ha valaki masszírozza, gyűrögetni, az arca átszellemül - minden érintést élvez. A kicsi gyerekekért meg talán túlzottan is oda van. Még sose érte rossz tapasztalat egy emberi lénnyel, így láthatóan el sem tudja képzelni, hogy egy idegen ember ártson neki.

Természetesen Delinke - mint a mudik úgy általában - sok dologban tehetséges, s mivel én sem ismerek rengeteg dolgot, így mindent kipróbálunk, s ami megtetszik, azzal igyekezünk foglalkozni is. Ilyen elfoglaltsággá vált a terelés (amit már csak elvből is csinálunk, hisz terelőkutyák lennénk, vagy mi), az agility, az engedelmes munka, s még ki tudja, mit hoz a jövő. Mióta kutyát tartok, rendszeresen veszek kutyás újságot. A Kutya Szövetség XV. évfolyam 4. számában hallottam először a kutyával asszisztált foglalkozásokról, s a cikket olvasva rögtön tudtam, hogy ez Delinkének való dolog. Próbáltam is felvenni a kapcsolatot egy helyi szervezettel, de nem írtak vissza, felhívni meg sose hívtam őket, mert mindig valami lehetetlen időpontban jutott csak eszembe ez a lehetőség. Ma pont két hete, hogy az interneten bóklászva rátaláltam a Kékcsillag Segítőkutyás Egyesület honlapjára, s írtam nekik. Mikor kitaláltam, hogy Delinkével ilyen irányba mozdulunk, sokkal inkább vezérelt a kutyámban lévő lehetőségek kiaknázásának vágya, mint az emberek iránti szeretet. Sosem voltam annyira szociális jellem, de ez olyasmi, amiben szívesen részt vennék Delinkével együtt.